Miután megemésztettem a gondolatot, hogy alkatilag képtelen vagyok rá, hogy hétfőtől péntekig reggel nyolctól délután négyig billegjek az irodai székemben, nevetséges fizetésért, jött a kérdés magamtól magamnak:
Huszonévesen, nulla tőkével és üzleti tapasztalattal hogyan vállalkozzak?
Az első (már fogalmam sincs kitől származó) jó tanács volt, hogy ne azon agyaljak, miből tudnék pénzt csinálni, hanem vegyem sorra, miben vagyok a legjobb. Mert pont az volt a problémám, hogy gyűlölök felkelni, hogy beérjek időben dolgozni. Szóval miben vagyok a legjobb? Írás. Egyértelmű. Slammelek, szeretek atom poénos szövegeket gyártani, rappelek tizenéve, bírom a könyveket, szóval kifejezetten szövegcentrikus az életem.
A legközhelyesebb, mégis a legnehezebben megvalósítható lépés volt,
hogy "csak kezdd el!".
Tehát idáig annyit tudtam, hogy blogolásból szeretnék pénzt csinálni, meg cégeknek kreatív kontentet gyártani a webes felületükre. Már a szemem előtt lebegett, ahogy a Ferrero tulajának vakerálok, hogy milyen fain cikket tudnék írni a fél óra alatt kiürülő nutellás üvegekről..
De ismét egyértelmű, ám annnál vaskosabb, pókhálósabb falba ütköztem: hogyan kezdjem el az üzlet felépítését? Leginkább úgy, hogy megbeszéltem magammal; mától kőkeményen belecsapok a bizniszbe, és ha törtik, ha szakad, vállalkozó leszek.
Ezután bepötyögtem Youtube-ra, hogy "blogolásból pénz".
Folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
